9 hónapos volt, hihetetlen, hogy lassan már ugyanannyi időt töltött idekint, mint odabent. Bizony rohan az idő, lassan elkezdhetünk gondolkozni azon, hová menjen majd oviba:-)))
- ha kaját lát a kezemben, pl. az ő tányérjában kevergetek valamit, ha tálcát lát a kezünkben azonnal elkezd pipiskedni érte
- ha a gépen mutatok róla képet, elkezd sikongatni és dumálni a képhez
- ja és kis fizikusunk elkezdte vizsgálni a gravitációt, az etetőszékből kihajolva, nagy figyelemmel kísérve dobálja a földre a dolgokat, aztán reklamál, hogy most akkor mi is van... nem unatkozom, majd utána nézek, hányszor kell felvennem és asszisztálnom a kísérletéhez, és mi az a pont, amikor tanítanom kell arra, hogy nem dobáljuk le a dolgokat.
- elkezdtünk angolra járni, szeretném ha elsajátítaná az angol nyelv alapjait, elsőre sikerült egy nagyon jó csoportot találni
- a strandolás továbbra is szinte mindennapos program, ezt a hőséget csak a strandon vagy itthon tudja elviselni, nagyon izzados szegénykém. A strandot imádja, Zalánnal nagy kopék, úgy mászott a medencébe hogy az arca a vízbe volt :) a rossz kezdet után úgy látszik minden félelme megszűnt a vízzel .
- Mamánál sok időt töltöttünk lekvárfőzés, csirkevágás, nagyon jól viselte amíg mi dolgoztunk ő a kocsijából figyelt minket, vagy a földön mászkált, és próbált mindent megkostolni :D a répa zöldje kifejezetten ízlett neki :D a csirkék óljához is elmászott mikor Dédi készítette nekik a kaját, de a tisztes távolságot tartotta 30-40 cm
"Figyeltem, ahogy gesztikulál, mintha egy felnőttet utánozna. És akkor egyszer csak rám tört az az érzés. Váratlanul, minden figyelmeztetés nélkül. Minden szülővel megesik néha. Nézed a gyerekedet egy teljesen hétköznapi pillanatban, nem egy iskolai előadáson vagy egy sportversenyen, és egyszer csak rádöbbensz, hogy ő jelenti az egész életet számodra, és egyszerre vagy meghatott és rémült, szeretnéd megállítani az időt."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése