szeptember 9.-én kicsikénk elindult!!!!!!!!!!!
Vége a babakornak, a lányom egyik nap elindult, én sírtam, ő meg büszkén megtette az első lépéseket. Istenem, micsoda pillanat volt!!!
Néztem a lányomat, ahogy a lábacskáit egymás után próbálja rakni, visszagondoltam, milyen volt nélküle az élet. Nem emlékszem... Úgy láttam magam, mintha egy filmet néznék, és ami volt, az nem velem történt. Akkor jöttem rá: én szeretek öregedni, szeretem, ahogy múlik az idő.
Nem szeretnék újra tini vagy a húszas éveiben járó lány lenni, aki keresi önmagát. Jó tudni, hogy már nem kérdés, ki vagyok és merre tartok. Nem szégyellem a múltat, hiszen az formázott olyanná, amilyen most vagyok, jó tudni, hogy magam mögött hagytam, s a legfontosabb, hogy tanultam belőle. Még ha néha nehezen is értettem meg, mit üzen. Félelmetes volt, ahogy a lányom járásának látványa ilyen gondolatokat váltott ki belőlem. Tényleg öregszem .
Néztem Veronikát, ő most teszi meg az első lépéseket a nagy élet felé, még bizonytalan, de napról napra egyre biztosabban áll majd a földön. Remélem, mindig tudni fogja a helyes irányt.
Voltunk állatkertbe, amit nagyon élvezett, minden állat érdekelte, még a kis teknőst is észrevette a majomketrec alján sétálni, nem gondoltam hogy ennyire fogja élvezni, de nagyon tetszett neki :)
Nagyon sokat fejlődött a mozgása, ritkán mászik inkább kapaszkodva közlekedik a lakásban, pár lépést megtesz egyedül.
Mindent megeszik, most, hogy a rágófogai jönnek egy kicsit csökkent az étvágya, de még mindig mindent elfogad amit kínálok neki.
Imád fürödni, minden pelenkázás után mikor letusolom a popsiát leül a kádba és paskolja a kád alját jelezve nekem, hogy ő vízet szeretne, néha engedek neki és hagyom pancsizni,
hihetetlen, hogy mennyire nem zavarja a víz simán beteszi a fejét a tus alá, vagy buborékot fuj a vízbe.
Imád a játszótéren lenni, már tudja hogy be lehet menni a játszóházba, amikor bent megunja egyedül kiindul :)
ügyesen felmászik a kötélmászón és egyedül csúszdázik.
Kicsikénk akarata egyre jobban kezd kibontakozni, a játszóról hazafelé induláskor szó szerint úgy kell belefeszíteni a kocsiba :D a kapuig nyafizik, utána megérti hogy nincs mese indulunk haza :)
Éjszaka nagyon rosszul alszik, igaz rengeteg foga jön, három rágó+bal kettes egy napon szakadt át neki :( most ez nagyon megviselte.
Dédit megműtötték térdprotézist kapott, minden nap mentünk a klinikára látogatóba, nagyon bátor volt simán kint tudtam hagyni a csajokkal amíg én beszaladtam dédihez, egyáltalán nem fél az idegenektől. Sőt inkább ismerkedik mindenkivel :D
Hatalmas felfordulást tud rendezni egy pillanat alatt, ha két percig csöndbe van akkor tuti hogy valamit csinál, a héten kiöntött egy zacskó kölesgolyót, szétcsipkedett egy kelkáposztát, rendszeresen megtámadja a hagymás kosarat és a hagyma héját szedegeti :D
Továbbra is imádja a kutyákat, egy kicsit se tart tőlük így nem meglepő hogy az első szava sem volt más mint : „vau-va” nagyon édes ahogy kiabálja amikor hall vagy lát egy kutyust :) Könyvbe is felismeri a kutyusokat és akkor is lelkesen mondogatja hogy vau-va!
Beszél álmában, zabálni való ahogy álmában gagyarászik majd a végén hozzá teszi hogy vau-va.
Az egyik séta közben kiflit evett és odajött hozzánk egy labrador , nagyon aranyos nyugodt kutya volt, Veronika kinyújtotta a kezét benne a kiflivel erre a kutya egy pillanat alatt bekapta az egész kézfejét, megállt a szívem, de szerencsére Veronika nem ijedt meg:D
Kislányunk tud kacsintani, zabálnivaló ahogy a két szemével egyszerre kacsint és nagyokat kacag rajta :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése