Veronika 7 hónapos, / 2011. május /

A lényeg, hogy Veca 7 hónapos nagylány lett, hiába rohan az idő, még szerencse, hogy hallgattam azokra, akik a szülés óta azt szajkózzák, élvezzek ki minden percet. Élvezem 1000-el:-)))

Folyamatosan újabb cuki dolgokkal örvendeztet meg minket :
·                     ül az egyik kezével támaszkodva, a másikkal közben pakolgatja a játékokat;
·                     a szeme csak úgy cikázik a megfigyelt dolgok között, most már nem lehet csak úgy eltenni előle a tiltott dolgokat (telefon, távirányító), tudja hova tettem és azonnal indul arra, majd ott jön a nyöszi-nyöszi;
·                     imádja a dolgokat egymáshoz kocogtatni, vagy valami másik tárgyat ütögetni vele;
·                     felhúzza az orrát és fújtat vele, eszméletlen viccesen néz ki, na és roppant huncut olyankor;
·                     csikis, hatalmasakat kacag ha hét fogást játszom vele a combján, vagy megpuszilgatom a pocakján a nyakán;
·                     eszméletlen édesen mosolyog a két pici fogával, csak úgy virít a szájában;
·                     feltolja magát fordított hídba, tenyere és talpa a földön, közben a lábát nézi;
·                     le se veszi a számról a szemét ha beszélek hozzá;
·                     igazi kis éhenkórász lett, szinte rábukik a kanálra úgy eszik;
·                     ha lecsöppen a kaja, gondosan szétmaszatolja a kis kezével és elmélyülten szemléli.
·                    elkezdett önállóan enni, a kölesgolyót amit tízóraira, uzsira kap a gyümölcs mellé, a kis ujjaival felcsippenti és beteszi a szájába, a nagyobbakat ketté is harapja, eszméletlen édes és nagyon lelkes:-)));
·                    Bizony Veronika gondolt egyet és felállt, csak úgy, egyik percről a másikra, gondolta ezt már jó begyakorolta a sok puffanással járó próbálkozással. Odamászott apuhoz a kanapéhoz és játszi könnyedséggel felhúzta magát. Baromira élvezi, hogy nem kell térdelve kuncsorognia nekem, hogy felsegítsem, mert ugye jó mamiként nem nagyon voltam erre hajlandó, csak kb. naponta 1x némi motiváció gyanánt, hiszen eljön az álldogálásnak is a maga ideje, eddze csak magát:-) Szombaton el is jött ez a pillanat, azóta le sem akar ülni.

Nagyon-nagyon sok boldogságot okoz nekünk, amit borzasztóan élvezünk!














Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése