"Egy pólyás meséli...
Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült, csak én nem, mert régebben jó helyem volt anyukámnál. Egy burokban laktam anyukám hasában, a szíve közelében. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindíg hallottam a szíve dobogását. Mindent együtt csináltunk: anyukám evett, és én is jóllaktam; ő szívta a friss levegőt, és nekem is jutott belőle. Csak kuporogtam ott a burokban, mint egy kifli és szunyókáltam, vagy éppen rugdalóztam, nyújtózkodtam. Ha kedvem támadt, akár fejre is állhattam, mert a burokban folyadék volt, így sohasem üthettem meg magam. Anyukám meg csak símogatta a hasát, annyira örült, ha én tornáztam.
Telt, múlt az idő, egyre nőttem, növekedtem; egyszer csak szűknek éreztem a rejtekhelyemet. Előbújtam.
De a világ, ahová megérkeztem, nagyon furcsa volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem, megijedtem: ordítottam, ahogy a torkomon kifért. És csodálkoztam, mert addíg sose sírtam, akkor meg egyszerre egészen jól tudtam sírni. Anyukám megdícsérte a hangomat, úgyhogy bőgtem tovább az ő kedvéért. De még azért is, mert az idegenek gorombáskodtak velem. Megfürdettek, bepólyáztak. Méricskéltek. Mondták, hogy erős, fejlett gyerek vagyok, de én nem törődtem velük. Hiányzott valami és félni kezdtem. Féltem, egyre csak féltem...
Aztán így, pólyástól odatettek anyukám mellé. Újra hallottam a szívdobogását, megnyugodtam. És akkor történt valami, ami eddig még soha... anyukám megpuszilt.
Azóta én is örülök, hogy megszülettem."
Az első fürdetés kb. 10 másodpercig tartott, mert a víz hőmérővel szabályosan nagykönyv szerint lett elkészítve, de mire odaértem Veronikával már jéghideg lett,így épp csak belemártottuk babót.
Amikor megszülettem, mindenki nagyon örült, csak én nem, mert régebben jó helyem volt anyukámnál. Egy burokban laktam anyukám hasában, a szíve közelében. Az egészben az volt a legjobb, hogy mindíg hallottam a szíve dobogását. Mindent együtt csináltunk: anyukám evett, és én is jóllaktam; ő szívta a friss levegőt, és nekem is jutott belőle. Csak kuporogtam ott a burokban, mint egy kifli és szunyókáltam, vagy éppen rugdalóztam, nyújtózkodtam. Ha kedvem támadt, akár fejre is állhattam, mert a burokban folyadék volt, így sohasem üthettem meg magam. Anyukám meg csak símogatta a hasát, annyira örült, ha én tornáztam.
Telt, múlt az idő, egyre nőttem, növekedtem; egyszer csak szűknek éreztem a rejtekhelyemet. Előbújtam.
De a világ, ahová megérkeztem, nagyon furcsa volt! Zajos, fényes és hideg. Meglepődtem, megijedtem: ordítottam, ahogy a torkomon kifért. És csodálkoztam, mert addíg sose sírtam, akkor meg egyszerre egészen jól tudtam sírni. Anyukám megdícsérte a hangomat, úgyhogy bőgtem tovább az ő kedvéért. De még azért is, mert az idegenek gorombáskodtak velem. Megfürdettek, bepólyáztak. Méricskéltek. Mondták, hogy erős, fejlett gyerek vagyok, de én nem törődtem velük. Hiányzott valami és félni kezdtem. Féltem, egyre csak féltem...
Aztán így, pólyástól odatettek anyukám mellé. Újra hallottam a szívdobogását, megnyugodtam. És akkor történt valami, ami eddig még soha... anyukám megpuszilt.
Azóta én is örülök, hogy megszülettem."
Az első fürdetés kb. 10 másodpercig tartott, mert a víz hőmérővel szabályosan nagykönyv szerint lett elkészítve, de mire odaértem Veronikával már jéghideg lett,így épp csak belemártottuk babót.
Ezután a fürdetés apa feladata volt, Veronika a kiskádba keresztben is simán elfér :D
A köldökcsonk leeste után (12 naposan pont Márkó tette tisztába mikor leesett) már bátran fürdette Márkó, másfél hónapos korában már a nagykádba fürdött először apával majd egyedül.
Az első hónap teljesen zökkenőmentesen telt. Veronika nagyon nyugodt babó, kb. 20-21 órát tölt alvással naponta :D. Szerencsére nem fáj a hasa, esetleg ha feszeleg a szélcső pillanatok alatt megoldja a hascsikarását :D Tényleg semmi sem zavarja meg a nyugalmát. Éjszaka 10 után hajnalba 2 óra fele ébred, utána 6 körül eszik. Sajnos szopizni még mindig nem akar. Anita megnézte, de nincs semmi baj az izmaival a szájában, egyszerűen nem akar szopizni, így marad a jól bevált fejés. Borzasztó hangja van a mellszívónak, főleg éjjel kettőkor szörnyű hallgatni :D. Szerencsére se babót se Márkót nem zavarja a hangja, de engem megőrjít.
· Szeret a hintájába nézelődni, igaz még elveszik benne.
· Főleg apa tudja neki odaadni a cumit, de nem mindig fogadja el.
· A babakocsit először nem szerette, vagyis nem igazán aludt benne nyugodtan, minden bukkanonál felébredt,egy hét sétálás után már teljesen megszokta, mostmár ahogy kiérünk a levegőre azonnal elalszik.Kezét ökölbe tartja, elég nehéz neki kinyitni a kis öklét :)
Érintsd meg gyermeked arcát,
Érzed milyen puha?
Simítsad lágyan, naponta százszor
Ő csak egy kisbaba!
Szeressed nagyon, fogjad kis kezét
Vidd ki a szabadba, hogy nézzen
Szerteszét...
Emeld fel magasba, hogy lássa a napot
Fogjad őt szorosan, légy Te a biztos pont.
Öleld meg, csókold meg te légy neki minden
Akit magához hív egyszer a Jóisten.
De addig te legyél, ki mindig vele marad
Kire mindig, nagy bajban is számíthat
Érintsd meg kedvesen az ő kicsi kezét
Légy neki az élet, légy kire felnézhet...
Őrizzed meg mindig a szíve melegét,
Mert ez a kis Élet, most már a Tiéd!♥
·
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése