"Nézd, feléd nyújtja kis kezét, gyönge virágszirom.
Össze ne törd, mert nem ismer bűnt és fájni fog nagyon.
Mert bízik benned, te felnőtt vagy kis szemében és rád bízza magát.
Vágyak, álmok élnek a szívében és egy tündérvilág.
Tündérmesék fátyla lebben, s vele száz csengő kacagás.
Ő elhiszi, hogy jó, hogy gyönyörű ez a világ.
Ő elhiszi még, hogy jók az emberek, elhiszi, hogy igaz minden szavunk.
Legalább benned váljon valóra, ne legyen perc, ne legyen óra, mikor benned csalódni fog."