Bernát János: Amikor felsírtál
Felsírtál, s könnycsepp hullt mennyből a földre
a hónapok csendjét kis lényed megtörte.
Mamád, ki méhében néked otthon adott
az élettől egy csodaszép kisleányt kapott.
Mint legdrágább kincsét, magához ölelt,
elfáradt, de ily szép terhet még nem viselt.
Testével érezte, ahogy kis szíved dobban,
s annyira szeretett, hogy nem lehet jobban.
Hálás tekintetét az égnek felemelte
s legszebb gondolatit mind feléd terelte.
Arcok közé fonta két puha tenyerét
s néked adta keble mindösszes kenyerét.
Sötét volt, csak a békés csend figyelt
s a léted minden kérdésre megfelelt.
Egyszerre lélegzett most anya és lánya,
s érezte, élte már nem volt hiába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése